A polipropilén és poliészter polimerek nem szőtt szövetté alakításának folyamata nem olyan rossz, mint a szintetikus műanyagok feldolgozása, de még mindig sok energiát használ fel. A nem szőtt anyagok előállításához hő-, nyomás- és egyéb gépekre van szükség, amelyek mindegyike olyan üvegházhatású gázokat termel, amelyek nem annyira környezetbarátak, mint a szerves nyersanyagok. Ez az oka annak, hogy sok ilyen típusú szövet gyártója elkezdte a kőolaj alapú nyersanyagok helyett környezetbarát polimereket használni, amelyek megújuló erőforrásokból származnak.
Egyes biológiailag lebomló polimerek természetben előforduló vagy petrolkémiai alapú poliszacharidokon, növényi olajokból nyert hőre keményedő polimereken, vagy foto-, oxo- és biológiai lebomlásért felelős adalékanyagokat tartalmazó szintetikus polimereken alapulnak (Farrington et al., 2005). A lebomlás során a hosszú szénláncú polimerek víz és oxigén jelenlétében mikroorganizmusok hatására kisebb molekulatömegű oligomerekké hidrolizálódnak. A reakciót sav vagy lúg hozzáadása, valamint a hőmérséklet és a páratartalom hatására gyorsítja.
A biológiailag lebomló polimereket általában nem szennyezi a talaj, amelybe betemetik vagy komposztálják. Ugyanakkor szén-dioxiddal, metánnal, vízzel és humusszal szennyezhetik a talajt (Farrington et al., 2007).
Az ezekből a biológiailag lebomló anyagokból készült agrotextíliák számos alkalmazási területen használhatók. Használhatók a talaj erózió elleni védelmére, a nedvesség és a tápanyag megtartására a szántóföldön, valamint a gyomnövekedés visszaszorítására. Ezen agrotextíliák némelyike a műtrágyaszükséglet csökkentésével akár a terméshozam növelésében is segíthet.
Az agrotextíliák biológiai lebonthatósága cellulóztartalmuktól, kristályosságuktól és hőmérsékletüktől függ. Az erózió elleni védekezésre leginkább a magas cellulóztartalmú és alacsony kristályosságú agrotextíliák használhatók. Az agrotextíliákat körülbelül két órán át vízben kell áztatni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy teljesen telítettek, mielőtt megvizsgálnák a biológiai lebonthatóságot.
Vizsgálták a juta- és kenderrosttal varrott nemszőtt egészségügyi szőnyegek biológiai lebonthatóságát. Az eredmények azt mutatták, hogy ezeknek az egészségügyi szőnyegeknek a biológiai lebonthatósága az érzékszervi értékelés és a szakítószilárdság elemzése alapján kielégítő volt. Azok az egészségügyi szőnyegek, amelyek biológiailag lebonthatók a legmagasabb szinten, azok voltak, amelyekben magas a rövid szálak aránya. A legalacsonyabb biológiai lebonthatóságú egészségügyi szőnyegek azok, amelyekben a legnagyobb a hosszú rostok koncentrációja. Ennek az az oka, hogy a hosszabb rostok erősebben ellenállnak a mikrobiális lebomlással szemben, mint a rövid rostok.
